Lett egy új szokásom is a hosszú szünet alatt - kávészemeket rágcsálok. Meglepő, hogy 2-3 kávészem észrevétlen frissességet nyújt egy hosszúra nyúlt estén akár egy munkásabb nap végén is. Ezen kívül még az is van, hogy ha nagy ritkán megkívánok egy kávét, azt sok tejjel, habbal, és cukor nélkül iszom. Valahogy spontán kívánom a kávé ízt, és egyszerűen jólesik cukor nélkül. Változom, nem kérdéses, én akarom, és jól is esik változni - és ha a kis gondolat magocskákat jól gondozom, egyszer még talán padlizsánt is teszek a számba, méghozzá önszántamból.

Ki ne szeretne felül lenni... mármint élethelyzetekben.... mármint napi, civilizáció által gerjesztett élethelyzetekben... Amikor érezhető, hogy a telefon másik végén az ügyfél bizonytalankodik, és kezelni kell a védekezésből adódó támadásait - megcirógatni, és megnyugtani... máskor meg beleverni az orrát abba a kupacba,a mi az ő bűne, hogy vegyen már vissza, és nyugodjon meg, ennek ellenére minden sínen van. Egyszer meg is kaptam egy SM témakörben járatos lánytól, hogy bár állítom, hogy nem vagyok domináns alkat, nézzek már magamba, mert az vagyok - szerintem meg ez is egy esete annak, hogy több árnyalat is van, nem csak fekete, vagy fehér. Lényeg, hogy uralni egy szituációt valamilyen módon, az jó érzés, és ma ez többször is meg volt - szeretek élni.

Múlt szombaton titkos "disznó a jégen" fedőnevű akcióban volt szerencsém részt venni - annyira titkos volt, hogy eleinte még én sem tudtam róla. Ez volt az első látogatásom a westend jégteraszon, és mire a jégig jutottam, némiképp meg voltam már kavarodva, és elfelejtettem levenni az élvédőt mielőtt felléptem volna a pályára. Mintegy 10 méternyi bizonytalankodást, és hitetlenkedést követően elindultam visszafelé, hogy biztos éleztetni kell... elég hülye érzés volt mikor ráeszméltem a furcsaság okára. Később bánatomat forraltborba folytottam, ami nem is volt rossz, és még választék is volt (fehér/vörös). Sokan voltak fiatalok, és kicsit néha úgy is éreztem, hogy ez már-már nyomasztó mértéket ölt, de végül meggyőztem magam, hogy mit bánom én, és egyébként is az a lényeg, hogy én marhajól éreztem magam.

Legújabb hibátlan választásom a könyvespolcról: Robert Fulghum - A harmadik kívánság 2. Azt gondolom, hogy remek könyv, bár a mogyoró módjára nyomokban előforduló versek elég kevéssé könnyedek, de a történet, és a cselekmény pont alkalmas arra, ahogy én a könyveket olvasom. Nem vagyok az a könyvfaló, aki egy hét alatt háromszor olvassa újra az akutálisan legtrendibb varázslós könyvet ami olyan vastag, hogy az már szinte súlyosabb testi sértésre alkalmas mint egy zsebkés, viszont szeretek elcsámcsogni azon a pár gondolaton ami éppen arra az estére jutott abból könyvből.

A nap nagy mosolygása az "aborsörpálinka" csoportnév felolvasását követően történt, amit a sítúrára jelentkezés közben sikerült találnom. Érdekes lesz ez a síelés.... bulizás, síelés.... társas-t nem is tudom, kéne-e egyáltalán vinni. Egy biztos ringatni nem kell majd egyik nap se.

Az indulásig 2 hónap van. Szerencsére a legnagyobb kérdés, hogy vajon bekockásodik-e addig a hasam - persze csak, hogy meglegyen a kellő erőnlét a síeléshez....

Sokminden történt mióta nem írtam egy betűt se, de ha egy szóval kéne összefoglalnom mi történt ebben a pár hónapban, a küzdelem lenne az a szó. Nem, nem lettem bányász, meg kohászathoz se lett közöm, én csak magammal küzdök, s a dilemma ilyen esetben mindig az, hogy vajon jót jelent-e ha azt mondom, én állok nyerésre.

Aminek örülök: vannak terveim, és mintha az életem is alakulna

Aminek nem örülök: mindezt még mindig egyedül csinálom

Ami kevésbé érdekes: vettem tévét méretest, meg király sícuccot

tervek a folytatásban... ;)

Bár a téligumik még éppcsak kidugták a lábukat a nylon zsákból egy nyújtózkodást követően nyári álmuk után, de már bőven itt az idő a síelésen tipródni. Én pölö Puy St. Vincent (ejtsd: püi szanvenszon) lejtőin biztos tiszteletemet teszem a snowattack szervezésében. Ehhez kapcsolódóan merül fel, hogy van két szabad hely az autóban... szóval ha valaki jönne, ne tartsa magában, biztos jó buli lesz.

már-már eltűnődtem, hogy bezárom a boltot... elvesztette az értelmét, a lényegét a blogolás... de talán most új szín, új értelem találtatott - mondjuk új színvilág egy darabig tuti nem lesz, mert idő az nem erre van jelenleg

Szóval újra én, újra itt

Bölcsességfogaim gyakorlatilag teleregényként szórakoztatnak az életemben - most úgy a huszonharmincvalahanyadik résznél járhatunk - kezdem unni.

A tegnapi nap nagyon érdekes volt, érezhetően volt valami a levegőben, mindenki sutáskodott, figyelmetlenkedett. Ebből lett az, hogy az amúgy is idióta ügyfelek, idétlenebbnél idétlenebb hibákkal leptek meg, amiket persze remekül le lehetett csapni, éreztetvén, hogy ma nem kéne nekik ezt a dolgozásimitációt eröltetni.

Meglett ma végre az autó utolsó hiányzó darabja, ami a sajnálatos események következtében az enyészetté vált, de a pótlása nem volt teljesen kézenfekvő a merci bolt számára - aztán mégis az volt, csak idétlenkedtek, hogy alvázszám így, meg úgy, de a józan eszüket nem használták volna rögtön... mindegy, ezt is kipipáltuk.

És még az van, hogy nemtudom itől, de elfáradtam - konkrétan ki vagyok pukkanva mint a lufi... a reggelben bízom

Végre visszakaptam az a autómat - némiképp csalódott vagyok, hiszen nem lett tökéletes, de ugyanakkor a fényezés szebb mint volt, tehát tulajdonképpen jó is származott ebből a csattanásból.

A munka és a gazdasági helyzet továbbra is a toplistás témák az életemben. Sajna a síeléshez elfogyott a társaság, a bicajozáshoz meg még hideg van nekem (akármennyire is hívogat a napsütés most is).

 Valami bulizás nem lenne rossz, de mindig van miért "de"-t mondani. Lehet át is kéne nevezni a blogot... mondjuk lehetne "A lovagok akik azt mondják DE"

Minap nem akartam magyar fehérpenész sajtot venni, helyette vettem németet... kicsit később a mogyorókrém kínálatban levő különbségeket boncolgattam, és kiderült, hogy a 13% mogyorót tartalmazó Nutellát Lengyelországban, míg a 2% mogyorót tartalmazó akciósat Németországban gyártják - nesze neked minőség, meg milkatehén. Hirtelen eszembe is jutott a Lao-ce tanítása a Tao-ról (-hoz,-hez,-ban,-ben,-nál,-nél...) hogy az a a legbiztosabb, ha fallal vesszük körbe a falut, hogy más ártó gondolat ne férkőzhessen be - magának biztos nem gyárt szart senki... meg hamis várakat se építenek cégnek nevezve aminek kötelező évről évre nagyobb hasznot produkálni, és ha nem, akkor majd hazudunk valamit, és évről évre csak lökdössük a szart magunk előtt... szóval annak is megvan a maga bája, ha mindenki tud mindenkiről mindent - mondjuk abban nem vagyok biztos, hogy vágynám ezt a helyzetet, de mindenképpen látnám az előnyeit.

 Ez az új év nem a sikerek éve így elsőre... persze lehet, hogy ez csak egy hullámvölgy, de amióta vezetek (10 év) most törtem először össze az autót. Nem nagyon, egy havi fizetésen belül marad, de azért nem kellemes, meg azért az autót is sajnálom.

A következő számot annak a békávé buszsofőrnek ajánlanám, aki a megállóból kinézés nélkül csak úgy elindult, amitől az előttem haladó passat satu féket nyomott miközben én a baloldali tükörben néztem, hogy beférek-e a belső sávba kövér gázon.

Lily Allen - Fuck You

Szalóki Ági - Ne kérdezd ki voltam

Hogy sosem feledem azt a borfalut, ami után egész nap beteg voltam, és a telefonom is elhagytam az ugyan nem Szalóki Ági rendkívül kellemes előadásához köthető, de azóta kerestem azokat a Karády Katalin dalokat az előadásában.

Az úgy volt, hogy teltek a napok, többnyire aludni se elég, aztán meg már most honnan, nem mintha nem lett volna mit...

Van már saját sílécem, viszont úgy tűnik, a sícipő mégiscsak nagy rám - ha nem is lötyög, de azért meglazul a buckás fekete pályán. A síeléshez kötődik új szerelmem a gőzgombóc mákkal és vaníliasodóval - mondjuk van ahol olyan mirelit jellegűt adnak, de a házi jóféle nagyon 'gyerebe'. Egyetlen probléma a jó gőzgombóccal, hogy az elfogyasztás után olyan gondoltaokat küld a gyomorból, hogy síeljen az innentől kezdve, akinek négy anyja van.

Autó megint járt szereldében - apró bosszúságok, szerencsére semmi komoly, jól bírja az ausztriai kiképzést.

 Lassan jön a bicaj szezon is, bár addig még a svájci hegyeket is meg akarom mutatni az autónak és a léceimnek.

Szóval az élet sűrű, de annyira nem kemény, hogy ne lehessen fejest ugrani amikor épp az kell.

Postássy Juli - Puszi nyuszi

Sikerült pár nap vidék után nemrég hazaérni temérdek élménnyel (hol pozitív, hogy nem annyira) és mostmeg puszinyuszit hallgatok Postássy Julitól. Szeretem a vidéki több napos munkákat, változatosságot jelent, szinte egy másik dimenziót... vagy legalábbis a tempó mérsékeltebb mindenképpen. Aztán az egy másik dolog, hogy este 9-10 körül szinte senki nincs a belvárosban - szokatlan.

Aztán mostmeg lehet koncentrálni a holnapi munkára, de méginkább a pénteken kezdődő síelésre - léceket elhozni, összepakolni, semmitkinemfelejteni - a hólánc egyenlőre egy erős talán(y) mivel sajátom nincs, csak kölcsön amiről nem teljesen bizonyos, hogy mérethelyes-e... szóval teendő akad gazdagon és mind rám vár, míg rám nem vár ablakból/erkélyről integető kedves (útközben láttam ilyet - megkapó volt) ...majd eljön ez is, most annak is örülök, hogy pár napot munka nélkül lehetek.

Szép dolog az olvasás, de amikor költözni kell, mindig a könyves doboz a legnehezebb. Mondjuk az iratos se könnyű, de abból jellemzően kevesebb van. Ennek okából bele sem merek gondolni, hogy milyen lesz amikor majd nekem kell mindazt elköltöztetni ami itthon van.

Holnap nagy nap lesz, az autó megkapja a téli gumikat, mivel pénteken indulunk síelni. (hurrá-hurrá) A dísztárcsákat szerencsére nem felejtettem el előszedni onnan ahová rejtve voltak, viszont sajnos megnéztem, hogy hogy néznek ki, és itt következett kb 2 órányi sikálás, mire sikerült vállalható állapotba hoznom őket.

Korizni is voltam ma - már pörgök, forgok, nem is értem, miért nem kezdtem ebbe bele előbb... Mondjuk a derekam az nincs épp a toppon, a költöztetés óta folyamatosan jelzi, hogy tán pihentetni kéne, vagy nem is tudom, de valamit kéne, mert ez most így köszöni szépen, de nem jó neki - remélem, síelésig összekaparja magát - ugyan szeretem a forraltbort, de egész nap csak azt inni, ölég unalmas lehet.

Anyám az az ember aki a másodperc törtrésze alatt fel tud a végletekig idegesíteni - és ma reggel megint megtette. Az ok mellékes,  lényeg, hogy most megint megy a ki nevel kit játék. Nehéz dolog ez, hogy hogyan lehet a mindennapok nyűgjeit úgy kezelni, hogy mindenkinek jó legyen - ő érezze, hogy még mindig az életkor alapján tapasztaltabb, én meg ne reagáljam le reflexből az ebből adódó számomra nyilvánvaló marhaságokat.

Ezen kívül még az van, hogy a céges C4 nem tesz jót a hátamnak és most megint fáj a derekam. Amikor tömegeztem hazafelé, már a betonba is belekötöttem volna olyan feszült voltam a naptól. Most ehhez egy lazító sört hozzágurítok, aztán el is száll az egész problémakör - lám az élet milyen eccerű. Mielőtt bárki az alkoholizmus korai stádiumát vélné felfedezni, jelzem, hogy a sör csak a hab a torkán, a nyugit már magamban megleltem előtte.

Úgy tűnik nem volt akkora marhaság ez a korivásárlás, egész lelkes lettem így a második szombat után... már tudok keresztbe fordított korcsolyával hirtelenmegállni. A hátrafelé menés és a koszorúzás még várat magára... mondjuk ha egy csinos szőke magyarázná hogy kell, az biztos segítene. A forraltbor is egész jó amúgy, bár én nyilván sokkal jobbat főzök :)

Az autó egyre jobb állapotban van, ami sajnos nem azt jelenti, hogy ne tudnék még nagyon sok pénzt elkölteni rá, de egyre inkább közelít a gyári állapothoz - viszont a maximalizmusom nem ismer határokat... most épp a navikat nézegetem 160e környékén...

Viszont az ASR (kipörgésgátló) nagyon hasznos és nagyon jó játék - viszont sajnos teljesen nem kikapcsolható, szóval nem lehet hülyegyerek pörgést előadni csak úgy. A hátsókerekes autó érdekes jószág - ha elkezd csúszni, úgy tolja a seggét jobbra-ballra, mintha kötelező volna - ez az ASR még hasznos lehet mikor megyek síelni.

Kezd alakulni az idő, végre próbáratehetem a kipörgésgátlót az autóban.

Délelőtt beruháztam egy Koriba, és úgy néz ki, hogy hóesésben próbálgathatom majd kicsit később a műjégen a városligetben - kicsit izgulok, elég régen nem tévedtem már jégre (a vékonyjegek kivételével, de persze ott szó sem volt korcsolyázásról...)

 Nem tud elég kevés időm lenni, hogy ne verjem a pénzt... ma is vettem még pluszban egy sícipő szárítót - hasznos holmi.

Megvettem a síléctartót az autóra és ettől egész boldog lettem (gyermekien). Bár kisvártatva eszembe jutott, hogy mi lesz, ha nem is fog kelleni, de azért örülök neki - és így már nem is sípol az installáció a kocsi tetején.

A békávén még mindig a vénasszonyok futnak a legjobban mindenhová - rejtély, hogy hova siet aki nyugdíjjas...

Munka gyakorlatilag annyi van, hogy már nem is látni ki belőle... de ezen már nem izgatom magam csak néha - tegnap mondjuk izgattam egy kicsit, de aztán eljött a másnap reggel és mint az köztudott: minden reggel új, szép, tiszta és reményteli - mondhatni boldog :)